Ami megváltoztatja az életünk...

Kilenc éve dolgozom a szakmában klasszikus reklám nélkül. Hozzám nem azért jönnek az emberek, mert a csapból is én folyok, és már beépültem a tudatalattijukba.

A cégem nem költ soktízmilliót évente arra, hogy meggyőzzön bárkit is arról, hogy amit csinálunk, ahogyan csináljuk, az jó, és abból profitálnak az ügyfeleink.

Nyugat-Európából (egészpontosan Németországból) indult az irányzat, amit a cég képvisel, és a németektől származik a munkamódszer. Az alapgondolat is, hogy a jól végzett munka bizonysága a legerősebb érv bárki mellett.

Nem méricskélem az ügyfelem pénztárcáját, "vajon meg tud-e majd fizetni", nem zárok ki senkit a lehetőségből, hogy úgy a saját jövőjét, mint a közös jövőképünket együtt építse velünk.

Egyetlen dolgot kérek eldönteni már a kapcsolatunk elején, miután felvázoltam, milyen témákban számíthat ránk, és milyen hozzáállásra számíthat tőlünk. Mégpedig azt, hogy az értékrendünk a hallottak alapján azonos-e. Hogy a megfogalmazott jövőkép megvalósulásában egyformán érdekeltek vagyunk-e.

Mert ha igen, akkor a befektetett időm-energiám fejében arra kérem őt, hogy vállalja fel ezt a véleményét a barátai, munkatársai, ismerősei előtt! Álljon mellém a jövőképünk megvalósításában, ahogy én is mellé állok a családja jövője megvalósításában!

Ő számítani szeretne a tudásunkra, arra, hogy a rendelkezésére állunk, amikor szüksége lesz ránk és kiállunk érte a pénzintézetekkel szemben - én pedig számítani szeretnék rá, hogy terjeszti a hírünket, hogy újabb és újabb embereknek mutat be, akikkel ugyancsak megoszthatom mindazt, amit vele. Amire ő igent mondott.

Mert "társadalomformáló vállalattá" csak úgy válhatunk, ha a hatásunk a társadalom kimutatható részénél válik érezhetővé. Ha a leendő ügyfeleink nem hallanak rólunk - ha az előítéleteiket, a félelmeiket, a korábban másokkal szerzett negatív tapasztalatok árnyékát nem segít áthidalni az Ügyfelem szava, akkor csak ábrándozunk egy szebb jövőről.

Én azért, mert nem társadalomformálás nem lesz belőle, de ha nincs kinek segítsek, én is éhen halok. Ügyfelem azért, mert ha éhenhalok, nem lesz mellette a szükségben senki, aki ezt a filozófiát vallja; ha nem lesz egyre több ügyfelünk, ha nem lesz egyre nagyobb az ügyfeleink közössége, akkor az érdekvédelem is csak délibáb marad.


Nemrég olvastam egy cikket, amelyben az interjúalany arról beszélt, hiányzik a felelősségvállalás a ma emberéből.

Belőlem nem hiányzik.

És az ügyfeleimből sem. Azokból lesz ügyfél, akik felvállalják a "rájuk eső feladatrészt", és vállalják, hogy beajánlanak az ismerőseikhez.

Vállalják, hogy kijelentik - "szerintem hallgasd meg, mert hasznodra lesz!"*

Ez az aprócska gesztus adja az ajánlás értékét, és ez az, amit csak az Ügyfél tud hozzátenni a jövőképünkhöz.

Ez az aprócska gesztus változtatja meg az életünk...





(*A döntést persze minden ismerős maga hozza meg, hogy neki tetszik, vagy sem, amit kínálunk - ezt nem várom el előre tudni.)